A vendéglőscsaládba született Gönczi-fiúk, István, János és László évekig tanultak és dolgoztak külföldön,megfordultak Londonban, Párizsban, Berlinben, az olasz, valamint a francia Riviérán. Az első világháború után ismét külföldre indultak, ezúttal tőkét szerezni. 1924-ben hazatértek közösen és megnyitották a Duna-parti korzón a Mignon kávéházat. Felosztották maguk között a munkát: az egyik pincérként, a másik kávéfőzőként, a harmadik pedig mosogatóként dolgozott. Mivel nem kaptak italmérési engedélyt, bár a fellendülőben lévő üzletet eladták, ott maradtak pincérként folytatni a munkát. Pár év múlva végül ők lettek az alapítói a Kossuth Lajos tér első két kávéházának: a Monicónak és az Élysée-nek.
story_1
70-988
1928-ban épült fel a Kossuth tér északi végét lezáró, impozáns MÁK bérház. A Málnai Béla és Haász Gyula tervezte épület földszintjére nagy üzlethelyiségek kerültek. Ezek egyikét bérelte ki Gönczi János, és Monico néven nyitott benne kávéházat. A lehetőségre mások is felfigyeltek, és a vendéglátás szempontjából addig „halott” Kossuth tér másik végén is nyílt egy-egy új kávéház: az Országház (Kossuth tér 10., melynek épülete is akkor, 1928-ban készült el) és 1932-ben az Unio. A Monico ikerpárja, az Élysée pár hónappal korábban, 1931 decemberében nyitott. A sorban a rövid életű Biarritz lesz az utolsó, 1938-ban.
A fivérek együttműködése nem mindig volt felhőtlen. István és János egy ideig ketten vezették a Monicót – amíg annyira össze nem vesztek, hogy per lett a dologból. Hamarosan rájöttek, hogy az ügyvédi költség már üzletük fennmaradását veszélyezteti, úgyhogy inkább kibékültek, de kölcsönt kellett felvenniük, mert a tetemes veszteség súlyosan érintette a kávéházat. A három fivért mégis a szakma „egyik legtöbbet emlegetett és legszerencsésebb kezűnek tartott triumvirátusaként” tartották számon. 1931-ben László is otthagyta a Mignont, és önállósodott: kivette a MÁK-palota földszintjének másik helyiségét, és fivérei támogatásával és sok kölcsönből még az év decemberében megnyitotta a Monico párját: egy elegáns zenés-táncos kávéházat Elysée néven. Az üzlet részvénytársasági formában működött, Gönczi és felesége mellett még egy taggal.

Gönczi László az alapítás után három hónappal már új társak után voltak kénytelen nézni. A Sanus Tejüzem tulajdonosai, a három Fried testvér, Géza, László és Sándor vették át az Elysée-t, Gönczi üzletvezetőként − és saját testvérei konkurenseként − maradt.

story_3
99-191
Az új tulajdonosok új ötletekkel igyekeztek kilábalni a bajokból. Vadonatúj, modern berendezés került az üzletbe, amelyet az ismert iparművész, Kozma Lajos tervezett.

A nagypolgárság körében ekkoriban kezd hódítani a bridzs, amelyet − mint korábban is minden kártyajátékot − előszeretettel játszanak kávéházakban. A játékosok az Élysée-ben elegáns különtermet kapnak.

Biztosan a bridzs kedvéért járt ide később a híres író, versenyjátékos és szakkönyvíró Ottlik Géza is, aki így írt az egyik helyi specialitásról: „Az Elysée-nek nagyszerű virslije volt, és mindenhez járt egy adag majonézes krumplisaláta.”

Az elegáns környék lakóit a második világháború megtizedelte. A nagy számú zsidó lakosság egy része, külföldre menekült, sokakat elhurcoltak. A tér kávéházai, amíg lehetett, tovább működtek, sőt zenét, műsort is szolgáltattak. Az Élysée tulajdonosai, a Fried testvérek időközben Gordonra magyarosították a nevüket, de persze ez sem volt elég a biztonságukhoz: legalább látszólag ki kellett lépniük az üzletből. Két megbízható ismerős, barát színleg a nevére vette a kávéházat, majd amikor a helyzet rendeződött, visszaadták az eredeti tulajdonosoknak.
99-188
story_2
A háború és a kommunista hatalomátvétel után 1949-ben a tér minden kávéházát államosították: vagy megszűnnek vagy funkciót váltanak.

Az Élysée megszűnt, a szomszédos Monico Szófia étteremként működött tovább a térre érkező turistacsoportok kiszolgálására. 1967-ben Szörényi Béla belsőépítész tervei alapján átépítették.

Az Elysée most több évtized után visszatér a Kossuth térre, hogy újra történelmet írjon.

Az ÉPÜLET: A MÁK-bérház

A bérpalota két építésze Málnai Béla (1878‒1941) és Haász Gyula (1877‒1951). Málnai a modern magyar építészet két úttörőjének, Lechner Ödönnek és Lajta Bélának volt a tanítványa. Eklektikus épületei mellett a Bauhaus stílusában is remekműveket alkotott. Haász Gyula hagyományosabb szemléletű mesterektől, Hauszmann Alajostól, Czigler Győzőtől és Steindl Imrétől tanult. Bérházak mellett több jelentős középületet tervezett vidéki városok számára. Az őket ért hatások nagyszerű szintézise ez a ház. Különösen előcsarnoka és csodás lépcsőházai adnak okot bámulatunkra.

Asztalfoglalás